Életrajz

Szokolay Sándor 1931. március 30-án műkedvelő muzsikus családban született a Békés megyei Kunágota községben.

 

Nagyapja, Édesapja több hangszeren is játszott, kórust alapított. Édesanyja érzékeny, vallásos asszony volt.

 

Zenei tanulmányait a Kodály-módszert elsőként megvalósító Békés-Tarhosi Énekiskolában kezdte, ahol 1950-ben érettségizett. A legendás Gulyás György karnagy-pedagógus vezette iskolában töltött évek egész életére meghatározó hatással voltak. Itt ismerkedett meg Bartók és Kodály népzenében gyökerező zenei világával és találkozott először személyesen Kodály Zoltánnal, akinek a szellemisége óriási hatást gyakorolt zenei gondolkodására és művészi hitvallására.

 

Felsőfokú tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta kezdetben Szabó Ferenc, majd Farkas Ferenc irányításával.

 

Már ebben az időszakban eredményesen szerepelt nemzetközi zeneszerzői versenyeken. A VIT-zeneszerzési díjat 1955, 1957, 1959-ben nyerte el, 1956-ban pedig a Wieniawski-versenyen Varsóban, Allegro de Concerto című műve nyert díjat.

 

A főiskolai tanulmányaival párhuzamosan a Fővárosi Zeneiskolában tanított. Diplomát 1957-ben szerzett a Zeneakadémián, majd a Magyar Rádió munkatársa, később a Magyar Televízió zenei lektora lett. 1959-től nyugdíjba vonulásáig a Zeneakadémia zeneszerzéstanára volt.

 

Zenei-közéleti tisztségek sorát töltötte be évtizedeken át. Többek között a Magyar Kodály Társaság, Magyar Zenei Kamara, a Budapesti Operabarátok Kuratórium elnöke, a Fészek Művészklub alelnöke, valamint a Corvin Lánc kitüntetettje.

 

1994-ben hogy csak az alkotásnak éljen – Nyugat-Magyarországra költözött, Sopronba.

 

Vérnász című operájáért 1966-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. A Vérnász operát 20 alkalommal 15 nyelven mutatták be. E műfajban még hat, teljes estét betöltő művet alkotott.

 

Szokolay Sándor közel ötszáz művet komponált, hét operát, öt balettet, négy meseoperát, hét oratóriumot, három szimfóniát, huszonhét kantátát, nyolc versenyművet, tizennégy zenekari művet, kétszáz kórusművet, két vonósnégyest, negyven szólóművet és százhúsz kamaraművet, több mint 100 óra zenét.

 

Munkásságát számtalan díjjal ismerték el, kétszeres Erkel Ferenc-díjas (1960, 1965), Kossuth-díjas (1966), érdemes művész (1976), kiváló művész (1986). A Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat két alkalommal 1987-ben és 2001-ben vehette át, a Magyar Művészetért díjat 1993-ban, a Magyar Örökség-díjat 1998-ban, a Kodály-díjat és a Corvin-láncot 2001-ben, Prima-díjat 2008-ban, 2011-ben pedig Artisjus nagydíjjal tüntették ki. Orosháza, Sopron, Solymár és szülőhelye Kunágota díszpolgára.

 

Alkotó korszaka 2011-ben lezárult. 2013. december 8-án soproni otthonában hunyt el.